Mint ahogy arról indulásukkor beszámoltunk, Ewan McGregor nem csak a filmvásznon bátor (lásd a Trainspottingban az anyagozó cimboráitól egy zsák lóvéval lelépő Mark Rentonként), hanem a valóságban sem riad vissza egy nagy kalandtól. Barátjával, Charley Boormannal és persze egy elmaradhatatlan forgatócsoporttal nekivágtak, hogy körbemotorozzák a Földet. Mivel Angliából Ázsia felé vették az irányt, eleinte reménykedtünk, hátha még élőben is láthatjuk őket, amint éppen Szlovákiában vagy Ukrajnában bőgetik a motort. Aztán hamar kiderült, hogy a helyszíni tudósításról sajnos le kell mondanunk, az út szervezői ugyanis féltik a világsztárt.

Becses utas

Persze nem tőlünk, hanem a terroristáktól. Az Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia útvonal önmagában sem egy életbiztosítás (apropó: mit szólt vajon a biztosítójuk?), nemhogy egy sokat érő világsztár számára. Ewanért igen magas váltságdíjat követelhetnének, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen tússzal akár Tony Blairt is térdre kényszeríthetnék Irak ügyében. Így aztán legfeljebb azok a szerencsések találkozhatnak velük, akik épp arra laknak, bár arról nincsenek pontos adataink, hogy mondjuk Mongóliában mennyire ismert a Trainspotting sztárja.
 
 
Az egyetlen színész, aki még nem forgatott Prágában

Azért persze vannak adataink az útjukról, hisz nem csak film készül a nagy kalandról, de útinaplót is vezetnek, ami az interneten elérhető. Eszerint a viszonylag gyorsan letudott európai szakasz (2004. április 14-20) egyik nagy élménye Ewanék számára a Nürburgring volt. Itt töltötték az első éjszakájukat, természetesen hardcore motorosok társaságában. A harmadik éjszakájukat a cseh fővárosban abszolválták. Meglepő módon Ewan még nem forgatott Prágában, pedig napjaink hollywoodi filmtermését megnézve néha már az az ember érzése, hogy minden harmadik film Prágában játszódik. A zsidó negyedben jól jött Ewan ismertsége, mert a forgatócsoportjuk számára még a katakombákat is kinyitották.

Fiúk a bányában
 
 Szlovákiában kezdték érezni, hogy az ezüstös csoda-BMW-jük kicsit kilóg a környezetből. Az egyik éjszakát egy falubeli családnál töltötték Kassa közelében (ki ne fogadna be egy ekkora sztárt egy éjszakára!). Az első komolyabb gondjuk a hatóságokkal a szlovák-ukrán határon akadt, ahol a vámosok minden alkatrészt tüzetesen szemügyre vettek. Végül különösebb gond nélkül eljutottak Kijevbe, ahol Charley Boorman családjának egyik barátja kalauzolta őket. Az estét egy hangulatos helyi étteremben töltötték, helyi zenét hallgatva, másnap pedig egy rockkoncerten is részt vettek. (Arról nincs hírünk, hogy Ewan énekesi tehetségét (lásd minden második filmjében) is megcsillogtatta-e.) Mielőtt átlépték volna Oroszország határát, még egy bányába is ellátogattak Ukrajna keleti részén.  

Vacsorára kaviár

Oroszországban aztán behatóan megismerkedhettek a helyi bürokráciával. Az első komolyabb szervízállomásuk és feltöltőhelyük Volgográd volt, 3000 mérföld (4800 km) megtétele után. Addig a BMW-k remekül bírták, persze ők is tudták, hogy a java még hátravan. A felfüggesztésnek és a gumiknak az igazi kihívást majd az ázsiai sztyeppék jelentik. Nem is kellett csalatkozniuk, az orosz-kazahsztáni határt átlépve megismerkedhettek a motorozásra szinte alkalmatlan utakkal, amelyek néha annyira ráztak, hogy a kormányra helyezett on-board kamerák huzalját kirázta a zötykölődés a csatlakozókból. A határtól délnek, Atirau, a Kaszpi-tengeri kikötőváros felé vették az irányt, ahol a helyi halászokkal töltöttek el egy délutánt, és lakmároztak a híres helyi exporttermékből, a kaviárból.

Reggelire kumisz 

Kazahsztán déli részén vágtattak továb „ezüstparipáikkal”, ahol az út mentén a legritkább esetben vannak szállodák vagy motelek, így többször helybéli családoknál vagy a természet lágy ölén, kempingezve töltötték az éjszakát. Simkent irányába, a kirgiz határ felé tartottak, arról viszont nincs hírünk, hogy megálltak-e a bajkonuri űrállomásnál, pedig az épp útba esett. Azért arra maradt idejük, hogy némi helyi különlegességgel, lótejből erjesztett kumisszal öblítsék le az út porát.

Újra ágyban

A kazah-kirgiz határ vonalát követve, végig kelet felé haladva egyhetes vadkempinges, ülőgumó-ölő motorozás után eljutottak Kazahsztán fővárosába, Almatiba, ahol már várt rájuk a segítőcsapat, és szállodában éjszakázhattak. Hosszú idő után ez volt az első nyugati fejlettségű város. Első útjuk egy fürdőbe vezetett, ahol kipróbálták a híres helyi masszázst, hogy a zötykölődésben megfáradt izmaiknak új erőt adjanak. Négy napi pihenés után (ami alatt a szerelők újjáélesztették a motorokat), továbbálltak Mongólia felé.
 
 
Aranyos

Almati után nem sokkal elhaladtak a Charyn-szurdok mellett, amit ők leginkább a Grand Canyon szépségéhez hasonlítottak. A Hétfolyó-alföldje nemzeti parkban antilopokkal teli síkságokon és „Éneklő Dűnék” között vezetett az útjuk. Mivel Kína helyett inkább Mongólián keresztül akartak tovább haladni kelet felé, így Kazahsztán délnyugati, déli és délkeleti részének végigjárása után északkeletnek vették az irányt, az kazah-orosz-mongol határ felé.

Oszkemen környékén megismerkedtek a másik híres kazah exporttermék, az arany bányászatával. Mivel Kazahsztánban kicsit tovább maradtak, mint tervezték, ezért az Altaj Köztársaságra a tervezettnél kevesebb idejük jutott, és nagy tempóban (már amennyire ez az utak minősége miatt lehetséges volt) száguldottak tova Mongólia felé.