Amikor Nagiko még kislány volt, a legnagyobb kalligráfusok között tartották számon édesapját, aki beavatta őt is a testfestészet titkaiba. Egy álnok könyvkiadó azonban apját a halálba kergette és elorozta a műveit is. Nagiko immár gyönyörű nőként, miközben ízlelgeti a szexualitás varázslatos titkait (a gyermekkorában tanult klasszikus japán "Párnakönyv" szellemében), emberi testre festett könyvekkel teljesíti ki bosszúját apja gyilkosán.
'... A Párnakönyv érzelmi célja az, hogy miközben nézzük azonosuljunk és együtt érezzünk a gyermekkorban kialakuló testi érzelmi szenvedélyekkel, amelyek átvihetõk a felnõttkorra, hogy buja virágba szökkenjenek (hisz végül is szerelmi történetekrõl van szó). A film intellektuális témája a test, mint szöveg, és a szöveg, mint hús... Biztos vagyok abba, hogy semmik vagyunk, ha nem vagyunk hús. Hiszem, hogy ünnepelnünk kell ezt a testiséget.' (Peter Greenaway, 1984)