Le a kalappal Ewan McGregor előtt! Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a filmsztárok által övezett csillogáshoz szokott skót sztár nagy kalandra szánta el magát. Barátjával, Charley Boormannal világkörüli motoros túrára indultak. Nem éveket szánnak a Föld kelet-nyugati irányú megkerülésére, a sztárnak alig több, mint negyed éve van az utazgatásra, utána ismét forgatnia kell.

A Nagy Kör első, európai szakasza volt a bemelegítés, ekkor még jó utakon, civilizált kiszolgálóhelyek mentén haladtak. A kalandosabb szakasz Szlovákiától keletre kezdődött. Ukrajnában és Oroszországban főként a vámosok tették próbára az idegeiket, Kazahsztánban és Kirgizisztánban pedig az utak minősége volt olyan, hogy Ewanék sokszor azt kívánták, bárcsak feltalálták volna már Anakin sivatagi siklóját. 
 
Persze tudták, hogy a neheze még előttük van: Szibéria, a nagy mumus ott lebegett előttük a horizonton, de előbb még át kellett jutniuk Dzsingisz-kán egykori birodalmán. Mongóliában az első akadályt az jelentette, amikor az Acsit-tó partján egy mocsaras szakaszon kellett átjutniuk, és mindkét BMW motor, és az őket kísérő kameraman térdig süllyedt a sárban. Végül különösebb gond nélkül kimentették magukat és egy mongol család teherautóját. Továbbmentek, és ekkor egy domb tetején egy nomád lovassal futottak össze. A kommunikációs problémákat úgy hidalták át, hogy Ewan kölcsönadta a lovasnak a távcsövét, és elmutogatta új mongol barátjának, hogyan veheti ezzel szemügyre a környéket a dombtetőről. A lovasnak annyira megtetszett a szerkezet, hogy a skót sztár nekiadta. Azt nem tudjuk, hogy a derék mongolt azóta félistenként tisztelik-e a környékbeliek „sasszeme” miatt. 
 
A mongol-szibériai határ közelében a fő látványosságot az Uvsz-tó jelentette. Ez a nyugat-mongóliai tó ötször sósabb, mint az óceán. A védettsége és eldugottsága miatt időnként odalátogató kutatócsoportokon kívül csak nomádok élnek körülötte. McGregorék is egy nomád családdal töltötték az estét, akik még az egyik háziállat főtt heregolyóit is felajánlották a vendégeknek. Erről Ewanék azonban inkább lemondtak, főleg mivel ők is hallották, hogy Dzsingisz kán óta igen sokat romlott a mongol konyha színvonala.

Mongólia térképe leginkább egy lapostányér oldalnézeti rajzára hasonlít, utazóink pedig hosszában keltek át az országon, vagyis a „tányér egyik szélétől a másikig”. Bár néhány cég indít Mongóliába turistautakat kalandvágyó, nagypénzű nyugati turistáknak, a Ewanék által bejárt területen ritka látványosság a nyugati ember, főleg olyan böhömnagy BMW motorokon, mint amilyeneket McGregorék használtak. Nagy örömükre azonban, amikor bajba kerültek a rossz utak miatt, szinte a semmiből mindig előkerült egy nomád szívós, fürge, apró lován, aki segített rajtuk. 
 
Azért persze ezen a környéken is akadnak turistalátványosságok bőven, hiszen a terület dicső történelemmel bír. Ilyen volt például egy kanyon a Tschulut folyón, ami 4-es erősségű vadvizet rejt mélyén. A magyar vadvízesek nagy álma lenne Mongóliában megevezni egy vadvizet, Ewanék azonban csak a parton szemlélték a fehér habokat. Meglátogatták a mitikus Száz Ágú Fát, a nagy mongol birodalom fővárosának, Kharakhorumnak romjait a Selyemúton, és a 16. századi Erdene-Zuu kolostort, amelynek 108 sztúpája lenyűgöző látványt nyújt a mongol sztyeppén. A brit színészexpedíció tagjai audienciát kaptak a kolostort vezető lámától, aki mindössze 27 éves!

Ezek után a főváros, Ulánbátor felé vették az irányt, onnan pedig Szibéria felé. Június lévén a nagy hideggel nem kellett megküzdeniük, viszont a nagyfokú hóolvadás miatt mindent láp, és a megáradt folyók hordaléka borított. 
 
A szibériai szakasz elején még szerencséjük volt, mert érkezésükre pont elkészült a Csita és Habarovszk között épített grandiózus, 1000 km hosszú autópálya nagy része. Persze az áradás az autópályát sem kímélte, így többször át kellett gázolniuk a vízen, néha derékig állva a lápban. Az irány északkelet volt, Alaszka felé. Úgy számolták, hogy az út legfélelmetesebb része a Csontok Útja lesz, az a Jakutszktól Magadanig vezető 2000 km-es út, amit Sztálin gulágjainak kényszermunkásai építettek, és amiről azt tartják, minden megépített kilométer egy emberéletet követelt. Ewanék Khandygánál, a Léna folyónál csatlakoztak rá az útra, és tudták, hogy valahogyan le kell gyűrniük ezt a szakaszt.