Ewan McGregor sok arcát ismerhetjük a filmvászontól. Például éneklő szerelmesként, Jedi harcosként vagy drogokkal küzdve. Sokarcú, tehetséges színész, akiről azonban csak kevesek tudták azt az alapigazságot, amit a most megjelent könyvében, a Long Way Roundban írt le: „Színészkedem. A feleségemmel és a gyerekeimmel vagyok. És motorozom. Ennyi, ez minden, amit csinálok.”

A Moulin Rouge forgatása közben, amikor nyolc hónapot töltött Baz Luhrman rendező és Nicole Kidman társaságában, ragaszkodott ahhoz, hogy motorozhasson. Belevetette a szerződésbe és a biztosításba, hogy joga van motorral közlekedni, majd amikor egy kis magányra vágyott, kimotorozott a sivatagba.

2003-ban, egy szombat délután, Ewan egyik lányával elment egy térképboltba és vett egy világtérképet. Nézegette egy ideig, és pár óra múlva már kész is volt az útiterv. Felhívta színész barátját, Charley Boormant, aki szintén a motorozás szerelmese, és csak ennyit mondott neki: „azt hiszem, át kellene jönnöd vacsorára.” Nemsokára kész volt a terv, már csak a szabadságolást kellett megoldani. McGregor szabadnapok nélkül lenyomott egymás után három forgatást, a Big Fish-t, a Star Wars 3. részét és a Stay-t, hogy 2004 januárja és júliusa között szabadságra tudjon menni anélkül, hogy a karrierjében nagy kárt tenne.
 
 
Sikerült egy filmstábot és a mögöttük álló producert meggyőzniük, hogy a népet érdekelni fogja Ewan és társa világkörüli útja, így a költségekkel sem volt nagy gondjuk, és két remek motort is be tudtak szerezni. A pontos helyzetüket és az útvonalat a terroristáktól és emberrablóktól való félelmükben nem hozták nyilvánosságra, ahogy az út honlapja is csak ízelítőt adott az útjukból. A nagyját a készülő hatrészes dokumentumfilmre és az útinaplójukból készülő könyvre tartogatták. Most ebből a könyvből szemezgetünk. (A mű a Time Warner Books kiadónál jelent meg, jelenleg Magyarországon még nem kapható, de az interneten kintről persze megrendelhető.)
 
 
A két motoros színész legnagyobb vitája arról szólt, hogy milyen motort válasszanak. Charley szerint „a KTM a motorok Rolling Stones-a. Az összes többi csak Take That.” Ewan inkább a BMW GS Adventure-re szavazott volna. Végül arra jutottak, hogy a KTM olyan mint egy szupermodell, a BMW pedig olyan, mint egy kövér lady. A KTM-et választották, de végül az osztrák gyár félt, hogy nem járnak sikerrel, és nem támogatta őket. Így végül maradtak a megtermett 1150 köbcentis BMW-nél, ami remek választásnak bizonyult. A két motor végigbírta Európa, Ázsia és Észak-Amerika útjait, ami pedig a középső kontinens esetében nem volt kis feladat, hisz az utak sokszor olyan rossz állapotban voltak, hogy könnyebb volt az út melletti mezőn haladni, mint a kátyúkkal teli kijelölt sávban.

Ewanék kalandja akkor kezdődött igazán, amikor a „nyugati civilizációt” elhagyták. Ukrajnában először egy olyan szállodában szálltak meg, amiről mindketten azt hitték, hogy maffiatanya, és a pincében bizonyára együtt pókeroznak a rosszfiúk. (A szálloda pornócsatorna kínálata mindenesetre világszínvonalú volt.) Pár nappal később egy Antratsyt nevű városkában a helyi nagyfőnökhöz irányították őket, ahol Igor és társai rendkívüli vendégszeretettel fogadták őket. A két brit színész egyedül amiatt izgulta halálra magát, hogy vendéglátójánál a fegyver a ruházat része volt, és az esti vodkázáshoz hozzátartozott a lövöldözés is. Szerencsére a lövéseket az ég felé adták le, az ünneplés részeként, és Ewanék nem voltak veszélyben.
 
 
A kalandos ukrán napok után Kazahsztán felé vették az irányt, ahol először tapasztalták meg, hogy milyen az, ha az út csak a térképen néz ki útnak, a valóságban sártenger. Erre már nem voltak hotelek, így maradt a kempingezés. Ezt Ewan szívesen vállalta, Charley viszont egyik éjjel a pókoktól, máskor a skorpióktól, néha pedig a kullancsoktól rettegett. A sokszor igen nyílt könyvből például az is kiderül, hogy a skót szupersztár olyan erősen horkol, hogy társa, Charley kénytelen volt végig füldugóval aludni.

Kazahsztánnal a legnagyobb gondjuk az volt, hogy az ottani rendőrök és a turizmusért felelő illetékesek képtelenek voltak felfogni, hogy a két színész nem PR-turnén vesz részt. Míg Ukrajnában azzal és akkor beszélgettek, amikor akartak, a kazahok állandóan díszkísérettel látták el őket, és minden városban ünnepséget, fotózást rendeztek. A két motoros nem akarta kihívni az illetékesek haragját, de ők nem így képzelték a világkörüli útjukat, így amilyen gyorsan tehették, továbbálltak Mongólia és Szibéria felé.
 
 
Út közben természesen rengeteget tanultak. McGregor például tanult egy orosz szót: csitíre. Ezt mondogatta mindig, amikor oroszul beszélő emberekkel találkozott. Azok általában csak néztek, hogy mit akar a tetőtől-talpig motoros szerkóba öltözött ürge a négy-gyel, míg valaki végre rákérdezett. Ewan ekkor tudta meg, hogy ő az egyetlen, aki a csitíre szót köszönésként használja, de addigra annyira megszerette ezt a szót, hogy átment önhatalmú nyelvújítóba.

Mongólia környékén jártak, amikorra megváltozott az utazók hangulata. Ewan bejegyzése szerint: „Kevesebb fotót készítek, és kevesebbet beszélünk arról, hogy az adott napon mit láttunk és mit csináltunk, mert már nem érzem magam turistának vagy utazónak. Mostanra az utazásunk vált az életemmé.”

Persze csak arra a 15 hétre, amíg körbejárták a világot. Azóta McGregor már újra dolgozik, de ahogy ez a könyv megjelenése kapcsán Jay Leno-nak adott interjúból is kiderült, az út, a távolság Hollywood világától és az új élmények megtették a hatásukat. Obi van Kenobi legalább 5 évet fiatalodott, viszont sokkal bölcsebb is lett.